|
|
| könyvjelző - 2006 szeptember |
 |
Ki hal meg szombaton?
Dávid, a "self made king"
Negyven oldal jegyzettel, több mint háromszáz bibliográfiai adattal a háta mögött egy életrajz bátran birokra kelhet a tényekkel a történelmi hitelesség magasztos jutalmáért. Már ha osztanak ilyesmit valahol. Az "igazi X. Y.", vagy a "Z valódi arca"-féle történelmi portrék pikantériája, hogy egytől egyig más, korábbi portrék alapján készülnek. "Valószínű, hogy sohasem fogjuk megtudni, milyen is volt a valódi Dávid. Ez a kép - írja saját művéről a szerző - legalább Dávid egy valószerű mása."
Steven L. McKenzie, a memphisi Rhodes College héberprofesszora sorra dobálja ki a korábbi arcképeket, mondván, hogy azok túl elfogultak, s a propaganda (majd a romantikusság) jegyében Dávidot "Isten szerinti emberként" igyekeztek bemutatni. ő maga a modern regényírók nyomdokain haladva Dávidot sokkal kedvezőtlenebb színben mutatja be, olyasvalakiként, aki nem pusztán nemi kielégülésre vágyik, hanem hatalomra és uralkodásra is. McKenzie szerint Dávid nem egy jámbor, istennel beszélgető, bátor költő és pásztorfiú, aki kitűnő államférfi is volt egyben, hanem hideg és könyörtelen despota, akinek a felemelkedését gyanús elhalálozások kísérték, s aki politikai mesterkedései során még a saját fiait is eltetette láb alól. A hős és a gazember koordináta-rendszerében a szerző számára nem kérdés, hová helyezze Dávidot. Míg a könyvborítón szereplő Michelangelo Dávid-szobra eredetileg egy majd 4,5 méter magas, kecses görögös ifjút ábrázol, addig McKenzie alkotása inkább egy kicsi, púpos angol királyra hasonlít. De hogyan vezeti el idáig az olvasót? Milyen érvei vannak?
Nos, McKenzie a régészeti leletek bemutatása során elismeri, hogy azok nem köthetők Dávidhoz teljes bizonyossággal, ám a korabeli élet megismeréséhez elengedhetetlenek, és azt is, hogy Dávidról a Biblia az egyetlen forrásunk. A Bibliának ezt a nagyon hosszú részét nem tekinti Szentírásnak, hanem egy tetszetős mesévé formált királyi propagandának, aminek a célja nem a múlt elbeszélése, hanem a múlt felhasználása egy későbbi közönség okítására. "A Dáviddal foglalkozó bibliai irodalmat nem szabad szó szerint, életrajzi műként kezelni - magyarázza -, mivel kialakulásának története igen bonyolult. Továbbá, a művet végül összeállító szerző(ket) Dávid elsősorban mint vallási példakép érdekelte, és nem mint történelmi alak. A Bibliában található történelmi információhoz exegézis, azaz a történetekből való »kihúzás« útján jutunk."
Két elv alapján kezd neki ezt követően a "kihúzásnak". Az egyik tehát a kételkedés elve, azaz, ha a bibliai történet egy eleme megfeleltethető valamilyen irodalmi vagy ideológiai motívumnak, akkor az mehet a megsemmisítő gépbe. A második elv, a hasonlóság elve már nem annyira kihúz, hanem "hozzáír". E szerint Dávid az ókori Közel-Kelet uralkodóira, despotáira jellemző szokásoknak és indítékoknak megfelelően cselekedett, amikor a hatalmat megszerezte. Ha egy esemény bekövetkezik, csak meg kell kérdeznünk, kinek volt belőle a legtöbb haszna, az egyéb magyarázkodásokat pedig kihúzzuk. A Biblián belüli következetlenségek és ellentmondások, mondani se kell, szintén kiváló alkalmat adnak a húzásra. Így deríti ki Dávidról, hogy nem alacsony származású, hanem felső osztálybeli, hogy nem szép termetű, hanem kicsi, hogy nem is ölte meg Góliátot, Sault ellenben igen. És azt is, hogy királysága előtt kegyetlen fosztogató-zsoldos volt, hogy csakis érdekházasságokat kötött, vagy hogy maga körül minden veszélyes személyt meggyilkoltatott.
McKenzie könyve izgalmasabb lenne, ha maga sem esne bele az általa bírált csapdákba. Monomániás diktátorkeresésével, állandó önismétléseivel, logikai bakugrásaival, itt-ott felbukkanó nehézkes megfogalmazásaival, terjengősségével akadályozza a megértést, ám a Biblia megfelelő részeinek újraolvasására is sarkall. Így a Szaddám Huszeinre hasonlító Dávid-portré mellé újra odaállítható a másik is: a mélyből magasba jutott vezér, aki ismeri a hatalom gőgjét és a megalázkodást, aki ismeri az ártatlanságot és ismeri a bűn kísértő hatalmát is.
A Talmud szerint Dávid szombat napján halt meg, amikor éppen jeruzsálemi palotájának kertjében, egy fa árnyékában pihent.
Domokos Áron
Steven L. McKenzie: Dávid király - életrajz
296 oldal, 1999 Ft
|
|
|
<<< vissza
|
|
|
|
