 |
Mikor jutunk el Ithakába?
Amit nem ismerünk, az még egyáltalán nem biztos, hogy nincs
"Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer odajuss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon..."
(Konsztantinosz P. Kavafisz (1863-1933): Ithaka - Somlyó György fordítása)
Trója nyomában
Az ember évezredekkel ezelőtt megteremtette a mítoszokat, aztán hozzálátott, hogy minden erővel lerombolja azokat. Folyik ez a szisztematikus rombolás ma is. Trója azonban Homérosz óta erősen tartja magát, a legújabb ásatások is azt igazolják az anatóliai Hisszarlik-dombon, hogy a trójai háborúról szóló történetek valós történelmi tényen alapulnak. Fontos ezt nekünk tudni több mint háromezer év után? Meg nem tudnám mondani, de imponálóak és tiszteletre méltóak azok az archeológusi-történészi életutak, amelyeket e kérdés megválaszolására áldoztak.
Minden kisdiák előbb-utóbb megtanulja: Homérosz két nagy eposza közül az Iliász a trójai háborúról szól. "A hősköltemény középpontjában - mint Szerb Antal írja - Achilleus áll, Achilleus haragja. Achilleus felindul Agamemnón, a Tróját ostromló görögök vezére ellen, és visszavonul a harctól. A trójaiak erre erőre kapnak; Achilleus megengedi legjobb barátjának, Patroklosnak, hogy az ő fegyverzetében szálljon síkra a trójaiak ellen. Hektór, Trója legvitézebb védője, megöli Patroklost. Achilleus fájdalmában őrjöng, majd Hektór ellen vonul. Meg is öli, holttestét nem engedi eltemetni, amíg Priamos király, Hektór ősz atyja, ki nem jön érte Trójából. Achilleus megkönyörül rajta és kiadja Hektór holttestét; Patroklost pedig a görögök nagy pompával eltemetik."
A temetőnek a 20. század végén még nagy jelentősége lesz, de most még csak ott tartunk, hogy nagyon is valószínű: a hősi eposzban elbeszélt háború a görögök kis-ázsiai gyarmatosító törekvéseinek a történelemben (valamint az irodalomban, a zenében és szinte minden művészeti ágban) elevenen fennmaradt példája.
A történelmi tényekkel persze csínján kell bánni, különösen, ha azok olyan régmúltba nyúlnak, mint a trójai háború. Michael Wood A trójai háború nyomában című, a BBC-sorozatban megjelent könyve - amelynek a legújabb kutatásokat összegző harmadik kiadása alapján készült a magyar fordítás - tartózkodik a sarkos megfogalmazásoktól. Egymás mellé rakja és elemzi az olykor egymásnak nagyon is ellentmondó tudós megnyilatkozásokat, bár megvan róluk a maga határozott véleménye. Óvatossága azonban indokolt, már csak azért is, mert mint írja: "A trójai háború okát illetően Homérosz és a mondák nincsenek összhangban, de egy híres mítosz elmondja a hogyanját. Erisz, a viszálykodás istennője bosszúból, amiért nem hívták meg, egy aranyalmát dobott Péleusz és Thetisz esküvőjén az asztalra, amelyre az volt írva: »A legszebbnek!« Még Zeusz, az istenek királya sem tudott dönteni a Héra, vagyis a felesége, Athéné, a bölcsesség istennője, és Aphrodité, a szerelem istennője között kialakult vitában. Pariszt kérték fel döntőbírónak. Héra egész Ázsia feletti jutalmat ígért neki és elképzelhetetlen gazdagságot, Athéné győzelmet a csatákban és emberfeletti bölcsességet. Aphrodité viszont a világ leggyönyörűbb nőjét ígérte Parisznak, a spártai Helenét. S ahogy a férfiak már csak férfiak, és a mesék már csak mesék, Parisz az almát neki nyújtotta."
A trójai háború, már tudjuk, nem mese. Kitörése előtt Spártában minden valamirevaló herceg Szép Heléna kezére pályázott, amelyet nővére, Klütaimnésztra férjének, Agamemnónnak a testvére, Menelaosz nyert el. Parisz Spártába utazott, s ahogy Menelaosz néhány napra kitette a lábát a városból, megszöktette a világ legszebb asszonyát, s Trójába hajózott vele.
Nem elegendő ok ez a háborúra?
Más források szerint Helenét Parisz egész egyszerűen elrabolta - akkoriban az ilyesmi a harcosok mindennapos elfoglaltsága volt - egy portyázó trójai csapat tagjaként. Helené a kincseit is magával vitte Trójába. Eggyel több ok a háborúra. Ami persze egyáltalán nem biztos, s én is csak azért említem, hogy ennek ürügyén s Wood alapján elmondhassam: a német Heinrich Schliemann végezte az első ásatást a Hisszarlik-dombon, s elsőként állította, hogy megfejtette a trójai háború rejtélyét, valamint hogy az ott talált kincsek Helenéé voltak. A második világháború alatt a németek a kincset a berlini állatkertben helyezték "biztonságba", ahonnan az azonban a háború után nyomtalanul eltűnt. Wood szerint nemrég a kincs, amit annak idején a szovjet csapatok zsákmányként magukkal vittek, nemrégiben felbukkant Oroszországban.
A három nagy ásatás - Schliemanné, Dörpfeldé és Blegené - olyannyira feldúlta a területet, hogy Wood még a könyv második kiadásának a végén is rezignáltan jegyzi meg: "a Hisszarlik-domb soha senkinek nem fog már információt adni". De jött 1988-ban Manfred Korfmann, aki a modern tudomány eszközeivel és a Mercedes-Benz pénzével megtalálta a bizonyítékot a görögök egykori táborának létezésére, egyenesen Homéroszt igazolva ezzel, aki az Iliászban egy görög tábor melletti, tengerparti temetőről beszél. Jó, majdnem teljes bizonyossággal. Wood a Korfmann-féle új bizonyítékokból kiolvashatónak látja, hogy a Hisszarlik-dombon egy hosszú ideig virágzó város állt, a Dardanellák kapujában, az Anatólia és a Balkán közötti kereskedelmi útvonal közepén. A független, gazdag város nagyon is jó ok lehetett a háborúra. S az már csak bónusz, hogy az elnyerhető tétben benne volt Szép Heléna is.
Az első civilizációk nyomában
A BBC-sorozatban jelent meg Michael Wood Az első civilizációk nyomában című, filmsorozat-forgatókönyvből kinőtt kötete is, amelynek magyar fordítása szintén a harmadik kiadás alapján készült. A könyv roppant nagy időt és hatalmas témát fog át alig valamivel több, mint háromszáz oldalon: bemutatja, hova jutottunk, s hogyan, a civilizáció első ötezer esztendeje során. Európai olvasónak nem kis segítség ez a könyv az önérzet egészséges szintjére visszaállítani magunkat ötezer év árnyékában. Wood a városi civilizációt választotta témája közvetlen tárgyául, amely egymástól függetlenül alakult ki Irakban, Egyiptomban, Kínában és közép-Amerikában. Ezekből az ősi civilizációkból formálódott a mi meglehetősen vegyes civilizációnk, amelyek még ma is hatással vannak gondolkodásunkra, vallási hiedelmeinkre, társadalmi szerveződéseinkre.
Ne higgyünk magunknak: amit nem ismerünk, az még egyáltalán nem biztos, hogy nincs. Nagyon is nyilvánvaló, és ma egyre inkább az, hogy például Kína történelme éppoly gazdag, meglehet gazdagabb is, mint Európáé. Keserves viszont látni, hogy merre ment a világ, ha összevetjük a mai Bagdadot azzal a 3000 évvel ezelőtti egykori Bagdaddal, amelynek pluralista, a másik iránt türelmet és megértést tanúsító kultúrája volt. Nem csoda, ha a szerzői konklúzióban nem lelni nyomát optimizmusnak. Mint írja: "A könyvben szereplő civilizációk és népek története, önazonossága éppúgy pusztulási folyamatnak van kitéve, mint az esőerdők. A 21. század egyik nagy megvívandó csatáját jelenti majd, hogy vajon ezek a hagyományos világok fennmaradnak-e a modernizmus mindent átható, a múltból származó adottságok ellen irányuló támadása dacára."
A mai Kínáról beszél Wood, amikor megemlíti, hogy a Ji Kingben, ebben az ősi kínai jóskönyvben az egyik hexagramma címe ez: Forradalom. "Forradalomban - így az írás - két hi bát kell elkerülni. Nem szabad túlságosan sietni, és nem szabad túlzott kíméletlenséget tanúsítani a néppel szemben. A cselekedeteket egy igazság mozgassa. A nem belső igazságon alapuló forradalom balul végződik; ugyanis az emberek végül úgyis csak azt támogatják, amit a szívükben igaznak tartanak."
Wood megjegyzése: Ez a mennyei megbízatás valódi jelentése - tette volna hozzá Konfucius. Mi meg azt tegyük hozzá: Michael Wood könyveit olvasva megerősítést nyert az, amit mindig is sejtettünk: a türelmetlenség sehova nem vezet. Odüsszeusz tíz évig volt oda a trójai háborúban, aztán ahhoz is tíz év kellett, míg végre hazakeveredett Ithakába.
Diósdi László
Michael Wood: Az első civilizációk nyomában
Fordította: Bódogh-Szabó Pál
314 oldal, Alexandra Kiadó
Michael Wood:A trójai háború nyomában
Fordította: Bogácsi Balázs
314 oldal, Alexandra Kiadó
|
|
