|
|
| könyvjelző - 2006 szeptember |
 |
A hivatásos múzsa
Van olyan pofon, amelyik nem fáj?
Vannak nők, akik egész életükben művészek közelében élnek, s a tehetséges emberek által inspirálva maguk is alkotnak: festenek, írnak, zenélnek. Ám saját alkotásuknál sokkal nagyobb hatású személyes varázsuk. ők a múzsák, akik nélkül kulcsfontosságú művek nem jöhettek volna létre. Ilyen végzetesen vonzó és szerencsétlenül tehetséges asszony volt Vészi Margit is.
A Vészi család a magyar irodalom formálásában jelentős szerepet játszott, és bár Margit maga soha nem dicsekedhetett jelentős sikerekkel egyik művészeti ágban sem, mindig jó körökben forgott. Vonzó személyisége, titokzatos szépsége sok férfit elbűvölt és megihletett. A Margita élni akar ciklus Ady iránta érzett vonzalmának állít emléket. Későbbi férje, Molnár Ferenc pedig kifejezetten neki írta a Liliom című darabot. Ám a múzsaság nagy csapdája, hogy csak addig működik igazán, ameddig az asszonyi vonzerő. Így Vészi Margit élete első harminc éve volt csak igazán kalandos és megtört férfiszívekkel teli. Az utolsó harmincat önkéntes száműzetésben, magányban és szegénységben töltötte.
Vészi József a Budapesti Napló, és a majdani Pester Lloyd főszerkesztője harcosan modern gondolkodású, jó ízlésű irodalmár volt, olyan tehetségek felfedezője, mint Ady, Csáth és Kosztolányi, de négy leánya neveltetése során meglehetősen konzervatív nézeteket vallott. Az 1885-ben született Margitnak a gimnázium hatodik osztálya után ott kellett hagynia az iskolát, ezután már nem részesült rendszeres képzésben. Ám műveltsége sokkal nagyobb volt, mint kortársaié, hiszen Vészi József dunavarsányi nyaralójában rendszeresen látta vendégül a magyar irodalmi és művészeti élet legjelentősebb figuráit. A fiatal lány belehallgathatott, bele is szólhatott a beszélgetésekbe, és egyre inkább úgy érezte, hogy neki is alkotnia kellene valamit.
De fogalma sem volt róla, hogy miben kellene tehetségét kibontakoztatnia. Tanult énekelni, járt Bihari János festőiskolájába, és a környezet hatására az írás is vonzotta. 19 éves korában sikert aratott a Műcsarnok Téli tárlatán kiállított két festményével. Ez a váratlan eredmény Vészi József szigorát megenyhítette, és beleegyezett, hogy lánya Párizsba utazzon. Ám ott Margit nem festeni tanult. Jean de Reszke énekiskolájába iratkozott be. De néhány év múlva a hangja szopránból alttá mélyült, és énekesi karrierje az ígéretes kezdet után megfeneklett.
A párizsi időszak haszna, hogy a pezsgő művészeti élet franciás charme-ot lopott karikatúráiba, amelyek frissek, szemtelenek és szellemesek voltak. Hazatérve több lapban jelentek meg rajzai: az Auróra, az Új Idők, az Izé, a Színházi Élet megkopott példányaiból egy ügyes kezű, érzékeny karikaturista képe rajzolódik ki. Ám biztos rajztudás nélkül csak pillanatnyi sikereket érhetett el. Néhány művét ekkoriban vásárolta meg a Magyar Nemzeti Galéria is, ám ezek máig raktárban porosodnak, soha nem voltak kiállítva.
Sokkal nagyobb sikere volt a férfiaknál, akiket elbűvölt a fiatal, szemtelen, modern gondolkodású, kis cigarettákat szívó lány. Múzsaságának első áldozata Ady Endre lett, akivel Dunavarsányban találkozott. Bár Ady 1904-ben már Lédáért lángolt, vonzónak találta Margitot is. A finom udvarlás egyszerre vonzotta és taszította a fiatal lányt. A tehetséges, égő szemű férfi tetszett neki, de az egzaltált költő, aki esténként riasztó halálkiáltás után merült álomba, megrémítette. Barátságuk, amely itt alakult ki, mégis életük végéig megmaradt. Ady minden kötetéből dedikált példányt küldött Vészi Margitnak, és ha nem érkezett postafordultával Margit kritikája, komolyan megbántódott.
Kettejük kapcsolatának fontos dokumentuma Vészi Margit naplója, amelyben Ady halva született leányáról is ír. Az apaság egyetlen bizonyítéka ez az írás, amely utal a Lédától született gyermek hatodik ujjára is. Ez pedig perdöntő bizonyíték az apaság mellett, hiszen ezzel a fejlődési rendellenességgel született Ady is.
Barátságnak nevezett vonzalmuk másik fontos emléke a Margita élni akar című versciklus, amely 1912-ben jelent meg a Nyugat hasábjain. Margita alakját mindenki azonnal Vészi Margittal azonosította, akin ez a becenév rajta is maradt élete végéig. Az olvasók izgalommal vegyes felháborodással próbálták kitalálni, ki lehet a főhős Ottokár, aki szerelmével üldözi Margitát. Hogy valóban Kernstok Károly volt-e (aki egyébként valóban jóban volt Vészi Margittal, és le is festette), vagy Ady rejtőzködik a név mögött, hogy a lány iránt érzett szerelmét leplezze, már soha nem tudjuk meg. Vészi Margit nem volt hajlandó a verset értelmezni. Nem kívánta az ezzel járó botrányt.
1909-ben Molnár Ferenc hozzá írta a Liliomot, amelynek üzenete: van olyan pofon, amelyik nem fáj. Molnár Ferenc szintén a Vészi család dunavarsányi nyaralójában ismerte meg Margitot. Az első látásra felébredt vonzalmat csak tovább fokozta a szülők tiltása. Vészi József, aki a szerkesztőségből jól ismerte Molnár italozó és agresszív természetét, féltette elsőszülött lányát, ám a szerelmes fiatal lány számára az apai tiltás csak olaj volt a tűzre. Pedig már a jegyességet is majdnem felbontotta Molnárral, mert az akkor már jó nevű író egy heves vita után felpofozta ifjú aráját.
A dacból kötött házasság nem sikerült. Molnár Ferenc nem pártolta felesége művészi ambícióit. Azt várta, hogy az átmulatott éjszakák után egy megértő, alázatos feleség fogadja. Nem tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy felesége az ihlet kedvéért néha elhanyagolja őt, és egyáltalán nem tűri szó nélkül esti kimaradozásait. A szemrehányásokra Molnár csak pofonokkal tudott válaszolni, és minden alkalmat megragadott, hogy megalázza feleségét. Egy ízben, amikor vacsorát adtak, a kissé kapatos Molnár Ferenc ollóval kivágta a szmokingja térdeit, így lyukas nadrágban jelent meg a vacsoránál. A kérdésre, hogy mi történt, csak ennyit felelt: "A feleségem zseniális festőművésznő, ezért nincs ideje arra, hogy a férje nadrágjait megstoppolja." Bár Margit az esküvő után hamar terhes lett, férje durvasága nem csökkent, ezért várandóssága negyedik hónapjában hazaköltözött a szüleihez. Viharos összeveszések és szenvedélyes békülések tarkították kapcsolatukat. Margit néha csak a szüleihez szökött haza, de megtörtént, hogy ha pénze volt, Párizsig szaladt kislányukkal. Közben festett és rajzolt. Párizsban rendszeresen szerepelt a Salon des Humoristes kiállításán, egy plakátterve bronzérmet nyert, de igazi anyagi haszonnal is járó sikert nem sikerült elérnie. Majd követte édesapját berlini önkéntes száműzetésébe, ahová a Vészi család a Fejérváry-kormány bukása után kényszerült.
Itthon Molnár Ferenc közben megírta a Liliomot, amelyben a városligeti vagány rendszeresen veri az őt eltartó, szelíd, csendes Julikát. Az 1909-ben bemutatott darab a kezdeti fanyalgás után nagy nemzetközi sikert aratott. Az angol díszbemutató még visszacsábította férjéhez Vészi Margitot, de rá kellett jönnie, hogy a darab üzenete igaz. Ahogy Liliomot a halál sem tudja megváltoztatni, úgy Molnár sem tud megváltozni. Italos, agresszív természetét Vészi Margit nem tudta elviselni, így hivatalosan is elváltak. Molnár Ferencet azonban annyira megviselte a válás, hogy mély depresszióba esett, és öngyilkosságot kísérelt meg, ám Margit már nem engedett a zsarolásnak. Mint Az Est utazó riportere minden alkalmat megragadott, hogy ne kelljen itthon lennie. Az első világháború kitörése idején ő volt Magyarország egyetlen női haditudósítója. Kereste a veszélyt, tudósításaival akarta bebizonyítani, hogy jobb író, mint férje, aki szintén a fronton dolgozott ekkoriban.
Néhány novelláskötetének kedvezőtlen fogadtatása után ügynökként próbált sikert aratni, és kapcsolatrendszerét kamatoztatni. Hihetetlen körökben forgott. Vendégeskedett a svéd királyi családnál, együtt vacsorázott Einsteinnel, és elcsábította Puccinit is. Sajnos annyira nem sikerült ez a hódítás, hogy rá tudta volna venni a híres zeneszerzőt, írjon operát a Liliom szövegkönyvére.
Vészi Margit szívét végül egy olasz báró hódította meg: Paolo Mantica. Sajnos a ranggal nem járt nagy vagyon, ráadásul az ifjú férj harcos cikkekben támadta Mussolinit, aki hatalomra jutása után szicíliai birtokára száműzte a forradalmárt, ahová Vészi Margit nem követte férjét, csöndesen elváltak útjaik. Megpróbált a saját lábára állni, de ötletei egymás után mondtak csődöt. Irodalmi kiadót alapított Olaszországban, aztán fordított és forgatókönyveket küldött Hollywoodba mint színházi ügynök. Herczeg Ferenc, Szép Ernő, Heltai Jenő, Babits Mihály, Móricz Zsigmond műveit próbálta kiközvetíteni. Ám végül feladta a sikertelen próbálkozásokat, és Amerikába utazott, ahonnan sokáig nem tért haza.
Amerikában kezdetben irodalmi és filmgyári kapcsolatait kihasználva forgatókönyvíróként akart elhelyezkedni, ám végül be kell érnie egy könyvtárosi állással a Metro Goldwyn Mayernél. Csak harminc évvel később, 1961-ben készült el egyetlen filmje, az All in a Night's Work, Shirley Mclaine főszereplésével. Vészi Margit a gazdasági válság és a háború közeledtével egyre inkább elszegényedett. Scriptszerkesztőként, újságíróként, karikaturistaként, lektorként, korrektorként dolgozott, végül már áruházi eladó is volt. Kétségbeesésében még volt férjét, az Amerikában sikeres és gazdag Molnár Ferencet is felkereste munkáért, aki azonban nem akart találkozni vele, és pénzt sem adott neki. Némi munkát ajánlott, ám megalázóan kevés fizetségért. Csak évtizedekkel később kerültek ismét közel egymáshoz, amikor élete végén Molnár Ferenc kórházba került. Az író halála után kialakult helyzet családi viszálykodás forrása lett. Molnár (majd később Sárközi) Márta, kettejük lánya volt Molnár legfőbb örököse, ám az akkori politikai helyzet miatt ez a pénz sokáig nem juthatott el Magyarországra. Vészi Margit megkísérelte saját kezébe venni az örökség sorsát, ám közben némi közvetítői díjat saját magának is lecsippentett, ami végképp ellene hangolta lányát. A jó viszony soha nem állt helyre közöttük. A nyugdíjba vonult Vészi Margit Spanyolországba költözött, ott lett öngyilkos 1961-ben, egy szállodai szobában.
Fodor Mária
|
|
|
<<< vissza
|
|
|
|
