|
|
| könyvjelző - 2006 szeptember |
 |
A Postakocsi újra elindult
Tíz év alatt ötven kötet - Krúdy műveinek összkiadásáról
Nincs elég Krúdy-kötet a boltokban, könyvtárakban és odahaza a polcokon? Minek ide egy újabb összkiadás? Ezt kérdezi a gyanútlan olvasó, bolti eladó, sőt, a könyvtáros is. Mert Krúdy igenis van - jelen van. E sorok írójának tippje szerint Huszárik Zoltán 1971-ben bemutatott kongeniális filmje óta tart a reneszánsza, újra meg újra jelennek meg sokféle kiadásban a művei. Éppen ez okozza a gondokat: a sokféleség. Most, hogy letelt a hetvenévnyi jogdíjköteles védettség, igazán semmi nem áll útjába annak, hogy Krúdynak minden szövege megjelenjen.
Életében kétszer (1914, 1925) került piacra addigi munkáinak válogatása - a teljesség igénye nélkül. Később sem ígérték a kiadók, hogy Krúdy-összest adnak az olvasók kezébe. 1957-ben, majd 1976-ban indult el és maradt félbe a Magvető, illetve a Szépirodalmi vállalkozása. Teljességről szó sem lehetett, korai regények aludták Csipkerózsika-álmukat a százéves újságok lapjain, novellák és publicisztikák jelentős hányadáról a meglehetősen hiányos Krúdy-bibliográfia sem tájékoztatott.
Itt tartottunk, mikor megemlékeztünk Krúdy születésének 125., halálának 70. évfordulójáról. Sejteni lehetett, hogy a jogvédettség lejárta után egy kiadónak eszébe jut majd az összkiadás lehetősége. A pozsonyi székhelyű Kalligram lett ez a kiadó, az agilis Szigeti László előzte meg anyaországi társait. Reméljük nem bánja, és nem fogja megbánni 2003-ban hozott döntését, nevezetesen azt, hogy bő évtized, mintegy 10-12 év leforgása alatt ötven kötetben kiadja Krúdy Gyula összes fellelhető hosszú és rövid prózáját, színpadi műveit, újságcikkeit, levelezését.
Mint egykoron valamelyik római pápa, aki kettéosztotta Latin-Amerikát a spanyol és portugál hódítók között, úgy vágtuk ketté kedves írónk életművét. Bezeczky Gáboré lett minden novella és publicisztika, e sorok írójáé a "felnőtt" és ifjúsági regények, valamint a drámák sora. Ez volt a legkönnyebb döntésünk. Aztán - a vallási hasonlatnál maradva - még két szent elhatározást hoztunk.
1. Krúdy Gyula minden fellelhető szövegét, jelent is meg akárhol, akármilyen számon nem tartott sajtótermékben, akármennyire elfeledte olvasó, irodalmár, bibliográfus - felkutatjuk, közzétesszük. (Azaz, ha nem is összes, de legalább összegyűjtött műveket szeretnénk kiadni.)
2. Minden közölt írást, főként a regényeket, a legalaposabb szöveggondozás után adjuk csak az olvasók kezébe. (Nem titkolt szándékunk, hogy ha nem is kritikai kiadást csinálunk, de az igényünk mégis ezzel mérhető.)
Mi ebben a különleges? Az, hogy hiába telt el több mint hét évtized szerzőnk halála óta, életművének egy része még mindig feltáratlan. Új, eddig ismeretlen, kiadatlan regényt nem találtunk, de az elbeszélések és az újságcikkek tartogatnak még meglepetéseket. Köztudott, hogy Krúdy élete minden szakaszában ontotta az írásokat, rávitte erre a megélhetés kényszere. Nagy kópéságokat művelt: nemcsak meghódított leány- és asszonyszívek jelezték útját, de meghódítandó várakként bevett alig ismert vidéki sajtóorgánumok az egykori Magyarország kies tájain, Ugocsától Orsováig, Nagyváradtól Esztergomig. Így aztán a szerkesztő, aki a teljességet áhítja, hónapokat kell, töltsön soha nem látott sajtótermékek mikrofilmmásolatának böngészésével. S még ekkor sem biztos, hogy mindent megtalál. Mert mi van akkor, ha figyelmen kívül hagy egy olyan nyomtatványt, amelyről álmában se gondolná, hogy Krúdy írt bele.
Minden esetben - ez főként a regényekre vonatkozik - meg kell állapítani, melyik kiadást, szövegvariánst tekintsük leghitelesebbnek, az újraközlés etalonjának. Van ugyanis egy szabály: az író életében megjelent legutolsó változatot kell alapul venni. Krúdy bizony meglehetősen sokszor kiadta/adatta egyes regényeit. Ezeknek a szövegei olykor nem azonosak egymással. Néha súlyos csonkításoknak esett áldozatul a mű. A legtöbb esetben megállapíthatatlan, kinek a keze húzott, az íróé vagy a szerkesztőé.
Nézzünk példákat. A podolini kísértetnek 1906-ban akkora sikere volt, hogy a rákövetkező évben egy népszerű sorozatban újra kiadták. Igen ám, csakhogy a szöveget a sorozat terjedelmi igényei szerint mintegy harmadával megrövidítették. Ebben az esetben nyilvánvalóan a kiadó követte el a csonkítást, s a szöveggondozónak messzire kell hajítania ezt a kötetet, ha a kezébe kerül. Pár évvel később a Francia kastély népszerű újrakiadásából elhagytak egy teljes fejezetet, valamint néhány bekezdést. Ez volt az író életében megjelent utolsó kiadás, s az ultima manus elv szerint a későbbiekben ezt kell alapul venni. Így is történt sokáig, csak később állították helyre a teljes szöveget. Aztán akad olyan regény, ahol maga a szerző cenzúrázta önmagát. A Nagy kópé Bécsben jelent meg 1921-ben. Krúdy később szemérmesebbre hangolta a maga korában merész erotikájú regényét, de életében nem jelent meg a finomított változat. Mármost mit tegyen az utókori szerkesztő? Vegye figyelembe a bizonyíthatóan a szerzőtől származó javításokat? Vagy mondja azt, hogy erre a megjelentetés kényszere vitte rá, s hagyja figyelmen kívül az efféle öncsonkítást?
Minden esetben önállóan el kell dönteni, hogy dogmatikusan ragaszkodunk-e kényszerű, ám nem minden esetben életszerű szabályokhoz, vagy felülemelkedve rajtuk olyan kiadványt adunk a 21. századi Krúdy-olvasók kezébe, amely nem akadémikus elvek alapján készül, hanem megkísérli rekonstruálni az író szándékait. Egyetlen elvünk van: eltüntetni a kiadói, nyomdai, olykor szerzői vétségeket - a legteljesebb Krúdyt adni az érdeklődőknek.
Az összkiadásban szigorú időrendben haladva eddig öt kötet látott napvilágot. A maga nemében mindegyik apró szenzáció. Ki hitte volna, hogy Krúdynak kötetnyi drámája, színpadi műve, jelenete van. Azt sem sejtettük, hogy A vörös postakocsi színpadi változatának 1968-as első közlése hiányos, hogy a szinte véletlenül megmaradt kézirat alapján kell visszaállítani az eredeti szöveget. Egészen fiatalkori regényeit sem adták ki száz-egynéhány év óta. Mindegyikben benne van a későbbi nagyság ígérete. Az igazi, nagy meglepetés azonban az ifjúkori, majdhogynem gyerekkori elbeszélések két kötete. Négy év termése (az első írásakor 14 [!] éves), mintegy 140 novella, melynek legtöbbje kimaradt minden későbbi válogatásból. A hosszú évtizedek után először olvasható írások feje tetejére állítják mindazt, amit Krúdy életéről eddig tudni véltünk. Az a kérdés pedig, hogy az itáliai és franciaországi tapasztalatokra épülő elbeszélések alapélményét a helyszínen vagy okos bédekkerek alapján szerezte-e - sokáig megosztja és vitára készteti majd az olvasókat, irodalomtörténészeket.
Kelecsényi László
|
|
|
<<< vissza
|
|
|
|
