|
|
| könyvjelző - 2006 szeptember |
 |
Pí Dzsí Szigetek
avagy Hahó, P. G. Wodehouse!
Föld, föld, kiáltottuk gimnazistakorunkban Eric Knight, P. G. Wodehouse műveinek olvastán, utóbbinál főleg a néma P-jű Psmith volt izgalmas és eleminek számítóan mulatságos ügy a... nem elemista, végzős felsős számára (1955-57). Brit szigetek... de a Psmith írójának művei tehát, mintha tengerszemek lennének, melyekbe olyan vicces belecsobbanni, ahol oly jól lehet tempózni, csónakból üdítővel kínálják az embert, s ha nem fürdőznek is különösebben szép lányok, izgi történetek (és nőszemélyek) akadnak bőven, és nem kell mindig kéjbúvárság. Könnyűbúvárkodás lehetséges Wodehouse tavacskáiban, és utána szabadok vagyunk, épphogy edzettek szellemileg, és ha valaki a másfél tucatnyi sztoriból csak kettőt olvasott, az olyannak aztán vacsoránál van mit mesélni. Vagy ha éjszaka faltuk ki a művet, reggelinél.
Elemi erejű író volt nekünk, akkori tizenéveseknek Wodehouse, mai közönsége nem tudom, honnét verbuválódik, de az Európa Könyvkiadó jószerén óriási slágere mindig a Vidám Könyvek sorozat, melyből most négy Wodehouse-nak is örvendhetnek a rajongók. Sőt, külön élvezet lesz, hogy a rajnyi
4 kötet egyike gyűjteményes, ez a HAHÓ! című, melyet az író rajongóklubjainak választásai alapján állítottak össze az angolok, és fordítottak le a magyarok (régebben Révbíró Tamás, most Kövesdi Miklós Gábor tett s tesz róla, hogy jól érezzük magunkat még plusz, hanem ami több ennél olykor, egészen otthonosan), igen, a könyvben "a legjobb Pí Dzsí Sztorik olvashatók". Élveztem jó párat ismét, a többi új volt nekem, nem vagyok tengerszemjáró, és azok is tetszettek. Ettől az írótól a huszadik könyv sem fakul. A lángost, de inkább a fagylaltot sosem lehet megunni, úszni nem lehet elfelejteni - vidám könyv, az vidám könyv.
A másik három, mint jeleztem, új kiadás (utánnyomás, mit tudom én, hogyan veszik a fogalmat). Mivel a legújabb Pí Dzsí-rajongójelöltnek minden vicc új, mondom a címeket, a rövid tartalmakat - "lényegeket"! ah - sorra.
Az utoljára (nálunk) 2001-ben megjelent Dinamit bácsi a címében nem olyan elemi sodrású, mint a HAHÓ!, mert ott egy kis örkényiség is jelen van, hahóznak egymásnak egyszer, kétszer, háromszor - eleinte üdvözlésül - a felek (két illetőről van szó), ám rájönnek, ez már nem üdvözlés, ez beszélgetés. Jaja, csak akkor miről lehet itt még beszélgetni? Nem lesz könnyű. A "hahó!" olyan jól megadta az alaphangot, sőt, olyasmire is utal, hogy két jó ember kevésből megérti egymást, naná, hahó... ahogy verébkémnek odakiáltok, "csíapp!", és mintegy harmincadik verébkémként ő az első, aki bedől az emberi hangnak, visszakiabál. Ez az én sztorim senkit sem érdekelne. Evelyn Waugh vagy Christopher Isherwood legaranyosabb abszurd tréfái sem. De a Pí Dzsí-féle "hahó!", fene tudja, miért, örkényi erővel hat. Talán mert Pí Dzsí-nek ez az egyik legjobb egypercese. Szerencsére könyvei sok óra fagylaltozásra, banánevésre, cukrászdázásra jók, és a Dinamit bácsi (ingerlően jó magyar cím!) is élvezet lesz a régi olvasók számára csakúgy, mint a most ismerkedőknek. S Dinamit bácsit még többen szeretik meg, lefogadom, mint ahányan a Gedeon bácsi, a nők bálványa kezdetű sláger rajongói közül Alsó-Hátasztánba vágyódtak (ügyes meghatározás a részemről), hanem hát Alsó-Hátasztán egy reális hely a dinamitos könyvben, ahol, többet nem árulhatok el, Pí Dzsí menazsériájának számos tagja, hasonmása stb. felvonul. Én is szeretnék felvonulni ott: tizenhétévesen, mikor Psmith mesteren először ordibáltam nevettemben. Azaz nem. Maradok 68 éves, és komoly felelősséggel ismertetem Pí Dzsí mestert.
Van mit. A harmadik mostani könyv a Valami új (Európa Könyvkiadó 1998, legutoljára). A sodró cselekmény középpontjában nem ékszerek, iratok eltulajdonítása áll, hanem egy még becsesebb díjnyertes koca... és kalandjai. Közben jobbra-balra dőlünk a nevetéstől (főleg kettesben), és szerelmek szövődnek (legyünk kettesben! Hemperegjünk nevettünkben is), a szolid Wodehouse azért nagy ravaszdi, épp az a sajátos pikantéria (ismerős még ez a szó is, pl.?), hogy minden annyira sejtetve van csak, mint egy becses emlék.
A negyedik könyv is e sajátos fátyolossággal hat. Bár A jókedvű jótevő még az előbbiekben vázolt könyvnél is harsányabb, nem maradnak ki belőle az emlékek, a kis kalandok (és ismétlődéseik), ott az örökifjú Lord Ickenham - ó, mint olvashatom az ajánlásában, "Wodehouse halhatatlan Psmith-ének szellemi öröksége" -, és vannak más örökösök is, meg öregek, akik nem akarnak beletörődni e státusukba, és jól teszik!
Korosztályokat nem ismert soha a mi Pí Dzsí mesterünk regényvilága. És megunhatatlan, mint mondtam, holott ez hihetetlennek hangozhat. De hogy miért is nagyon hihető, megpróbálom elmondani.
Annak a jó öreg angol világnak máig van valami bája. Agatha Christie a bizonyság rá. Csak ott megjátssza a regényírónő, hogy tényleges emberek tényleges cselekvésekkel tényleges feladatokat adhatnak zseniálisan csetlő-botló agglegényeknek vagy vénkisasszonyoknak (Poirot, Miss Marple, forma szerint két amatőr). Amatőrök vagyunk, ahogy nyomozunk, beleszólhatunk, úgy hisszük, a világ folyásába. Pí Dzsínél még ennyit sem kell tennünk. Mint a folytatásos tévésorozatok legjava, olyan ez a mi hahózós barátunk. Tényleg annyi van csak, hogy hahó - hahóhahó - hahóhahóhahó. Pillekönnyen levegőzik velünk a próza, angol tájakon. Nagyurak vagyunk. Csibészek vagyunk. A hölgyek... nem is akarom mondani, kik-mik. Nagy selymák, hogy ezzel jelöljem. Túljárnak a férfiak eszén. Pedig azok a férfiurak, hát megérik a pénzüket. Mégis! És van házasság, van titok, van hiúság vására, de nem megy vérre - és olyan, de olyan gördülékeny. Azaz...
Ez Wodehouse titka. Hogy nem egyszerűen gördülékeny. Bohóc, aki megjátssza az elakadozást. Hogy majdnem hasra esik. Egy-egy alakja révén. Elragadó, ahogy fapofával bukdácsol (bukdácsolnak a mondatok, a bekezdések, a fordulatok, s nem is bohóc).
Oly rengeteg szó ellenére Pí Dzsí bűvölet-úr a próza pantomímusa. Oly rengeteg szó ellenére mintha nem szólna soha semmit. Azaz csak annyit mondana: Hahó!
Netán "valami új". Tudjuk, hogy valami régi, de olyan dinamitos, meg annyira jótevő... Manapság főleg jót tesz sokaknak.
Tandori Dezső
P. G. Wodehouse: A jókedvű jótevő
Fordította: Révbíró Tamás
208 oldal, 1900 Ft, Európa Könyvkiadó, Vidám Könyvek
P. G. Wodehouse: Valami új
Fordította: Révbíró Tamás
256 oldal, 1900 Ft, Európa Könyvkiadó, Vidám Könyvek
P. G. Wodehouse: Dinamit bácsi
Fordította: Révbíró Tamás
336 oldal, 1900 Ft, Európa Könyvkiadó, Vidám könyvek
P. G. Wodehouse: Hahó!
Fordította: Kövesdi Miklós
Kb. 272 oldal, 1900 Ft, Európa Könyvkiadó, Vidám Könyvek
Várható megjelenés: 2006. szeptember
|
|
|
<<< vissza
|
|
|
|
