 |
Üde Új-Európa: szlovének
Kis nyelv - nagy irodalommal
Új? Szlovénia végre megvan. Üde: az. Kajetan Kovic: a szlovén irodalom klasszikusa (sz. 1931). Költő, műfordító, esszéista, regényíró. Fordítója itt Gállos Orsolya, megint egy remeklés tőle, nevét és élete munkásságát, ha nem könyvek, folyóiratok alapján, még a nemes Karig Sára lelkesedéseiből ismertem. Gállos egyszerűen védjegy.
A szlovén irodalom üdesége, folytatom. Nézzük, ahogy Kovic is klasszikus (nem csak, mert 75), klasszikumát. Az első mesterszonettek, melyeket fordíthattam, a 19. századi Preserentől. Hatottak rám, de nagyon ám. S azóta is tapasztalom, a szlovének figyelnek rám hébe-hóba. Jaj, ha csak a pesti oldalra is átmennék... (pardon, Buda is Pest, Ottlik tévedett ebben az egyben), ha a bécsi vonatot is nem a pesti (új-budai) híd mellől nézném, megkönnyebbüléssel, nélkülem megy el megint, rohannék Szlovéniába. De Szlovénia nekem nem csak a nagy (szonett)költő, nem csak a szintén nagy Kovic (őt is fordíthattam, anno, talán Gállos Orsolya nyerséből, így hívják ezt), Szlovénia szerves Közép-Európa, az Alpok áldásával, Trieszt és Velence közelségével, áldott szerencséjű föld, ennek megfelelően alakuló embereivel.
A Monarchia szelleme lengi be a szlovén, kicsit a szlovák, a cseh (és hát persze, az osztrák) irodalmat, a magyart nem. Tehát olyan hiánypótlás, mikor szlovénekkel ismerkedünk, mint ahogy - gondolom - a mai legújabb magyar irodalom az a németeknek, franciáknak. Csak számunkra, akik Loderert (így-úgy), Musilt (jobban), Canettit, Sperbert, Karl Kraust ismergetjük, ez a Klagenfurt-
Velence-Trieszt háromszögbéli Ljubjana teljesen ismerősnek tetszik.
Persze ez a város a regényben a hazatérés színhelye. Joggal idézi a kiadó: "Tudja, hogy érzem magam tizenkét év után újra Ljubjanában sétálva? Mint egy halott. Nézem az új házakat, utakat, fasorokat, parkokat, és azt gondolom magamban: mindez nélkülem jött létre. Nem volt rám szükségük. Lehetnék halott, és ugyanígy megvolna minden, ahogyan egyszer meglesz, amikor valóban nem leszek többé. Az egész elképzelt visszatérésből nem marad más a hazatérőnek, mint a csalódott honvágy."
Hohó! De ez az emberszív közeli filozófus közben olyan megrendítő, minden műfajbéli elődje ellenére újdonságként győzedelmes, így komolyan veendő szerelmiháromszög-regényt ír, bizarr helyi színekkel és örökéletű fájdalmakkal, gyarlóságokkal, hogy egyhamar nem felejtjük. S nagy előnye a tömörség. A plasztikusság. A roppant pontosság. A kíméletlen lélekrajz, a jó fordulatok sora. A szomorúság, mely Jernes Petric tanár úr és az ő boldogtalan házasságában élő Ursulája meg a többiek történetéből leülepszik bennünk. Ahogy Faust az időt megállítaná, maradj - mondanánk mi, még, még, mesélj, kedves Kajetan Kovic... ah, művész úr, várjuk következő magyarul olvasható megnyilatkozását.
Mert a szlovén is egy "kis nyelv" - íme, mekkora irodalommal.
Tandori Dezső
Kajetan Kovic: Képzelet tanár úr
Ford.: Gállos Orsolya
Szignatúra Könyvek, Sorozatszerkesztő: Ágoston Zoltán
160 oldal, 2499 Ft, Alexandra Kiadó
|
|
