Aktuális programjaink:


könyvjelző - 2006 szeptember

A rózsa neve

  A cím dolga az, hogy összezavarja az ember gondolatait



 


 
Umberto Eco írt egy alkotáselméleti tanulmánynak is beillő esszét "Széljegyzetek a Rózsa nevéhez" címmel. Ebben hosszan töpreng azon, miért is adta regényének azt a címet, amit adott. "Az én regényemnek volt egy másik munkacíme - írja a szerző-professzor -, mely így hangzott: Bűntények az apátságban. Azért változtattam meg, mert ez az olvasó figyelmét csupán a detektív-vonulatra irányítja, és ezzel az alamuszi módszerrel a kalandos történetekre vadászó, balszerencsés vevőkre tukmálta volna a könyvet."
Megtudjuk még a dolgozatból, hogy nem jó cím a Vörös és fekete, sem a Goriot apó vagy a Copperfield David. A Három testőr "tisztességes tisztességtelensége" a legjobb a címadási technikák közül, hiszen nyilvánvaló, hogy Dumas éppen a negyedik testőr történetét beszéli el. "De hát ilyen, ritka fényűzést a szerző talán csak tévedésből engedhet meg magának." Tulajdonképpen miért is olyan fontos a cím? - kérdezi Umberto Eco, hiszen "a cím dolga nem az, hogy megfegyelmezze, hanem az, hogy összezavarja az ember gondolatait".
Ami a Rózsa nevét illeti, ez a cím csakugyan ösz-szezavar. A kötetet záró latin hexametert idézi, de miről szól ez a két sor? "Stat rosa pristina nomine, nomine nuda tenemus." A kötethez fűzött magyarázat szerint: "A hajdani rózsa név csupán, puszta neveket markolunk." Latinul tudó barátom szerint a szó szerinti fordítás kicsit zengősebb: "Áll hajdani a rózsa neve, mi pedig meztelen nevet tartunk."
Mivel azért valami kapcsolatnak csak kell lenni mű és címe között, nekem inkább az utóbbi fordítás tetszik, mert az van benne, hogy áll a hajdani rózsa neve, miként áll az elpusztult könyvtár és az elpusztult áskálódás, amiről a regény szól.
Ha erről szól. Mivel a történet krimi is, nem illik elárulni, ki a gyilkos, de hát törődök én az illemmel, és elárulom: a regény rólam szól, én vagyok a gyilkos, és te, tisztelt olvasó. Umberto Eco, a posztmodern nagy tudósa, professzora egy teljesen nem posztmodern regényt írt, amely a középkorban játszódik, van eleje, közepe, vége, nem csúszkálnak benne az idősíkok és a szemléletmódok, mindössze egyetlenegy dologtól posztmodern: hogy rólunk szól. Kultúrapusztító képességünkről, bigottságainkról, önsorsrontásunkról.
Erről is és másról is. Annyit elárulhatok a cselekményről is (hiszen ezt már meg is tettem), hogy bűntények történnek egy kolostorban, és hívnak egy józan embert, egy ferences szerzetest, a tudás és racionális gondolkozás megtestesítőjét, hogy derítse fel a titkot. Érkezik persze egy inkvizítor is, aki a maga másfajta módszereivel elkezd bűnbakot kreálni, és sokáig azt gondoltam, arról szól a regény, hogy kettejük versenyfutásából ki kerül ki győztesen.
Aztán a jó öreg Walter Scott technikája szerint van a regénynek egy mekllékszereplője, a ferences szerzetes segédje, egy fiú, és mi az ő szemével látjuk az eseményeket, az ő előadásában halljuk az egész históriát. Neki adódik egy szerelmi kalandja is, ezért egy ideig azt hittem, hogy arról szól a könyv, hogy a vallási-politikai-filozófiai küzkölődések és a valódi élet közül melyiket választja ez a fiatalember.
Most, újra végigböngészve a kötetet, minden jegyzetet és magyarázatot szorgalmasan elolvasva, tudom: nem erről szól, vagy nem csak erről, esetleg: főként nem erről. Hogy miről, azt majd csak a cikk végén árulom el.
Addig tegyünk egy kis kitérőt.
Pontosabban kettőt. Először: a detektívregények általában úgy működnek, hogy a bűnös bűnöz, a nyomozó nyomoz, rájön az igazságra, kitalálja, mi történt, és lecsap. És jó a vége. Ehelyett itt a következő történik: aki bűnöz, mélyen meg van győződve róla, hogy jót tesz, a világot menti; a nyomozó rossz nyomon jár, végig tévedésben van, és ezért jut el a megoldásig, mert a tévedése önjáró lesz - és persze úgy csap le, hogy igazából nem tud lecsapni, és hát hogy jó-e a vége? Szóval ebből is látszik, ez egy kicsit komplikált könyv, olyan, mint az életünk. Ezért sokkal több, mint egy hallatlanul izgalmas, pergő detektívregény.
A másik: ez a regény egy kortörténeti tanulmány. Fantasztikus tabló, egy kivételesen nagy tudású ember körültekintően megszerkesztett táblaképe, egy olyan festmény, amely ugyan a középkor egy kicsike szeletét ábrázolja, mégis benne van az egész történelem. Adatai megbízhatóak, jellemzései találóak, ítéletei bölcsek. Jó könyv, röviden összefoglalva: jó és az embert jobbá tevő olvasmány.
Mármint azt az embert, aki vevő az ilyen gondolatokra, akit nem felháborít, hanem lelkesít az a fajta erős, kicsit pesszimista, kicsit elméleti, de humanista harag, amely a könyv soraiból árad. Bizonyítékul egy rövid idézet (a ferences mester beszél fiatal segédjéhez): "Most aztán - tette hozzá -, az Antikrisztus csakugyan közel van, mert nincs többé az a tudomány, amely az útját állja. Láttuk is az arcát ma éjjel... Ezen a filozófia gyűlöletétől eltorzult arcon most először pillantottam meg, hogyan fest az Antikrisztus, és láttam, hogy ő nem Júda törzséből jön el, amint hirdetői állítják, s nem is valamely messzi országból. Az Antikrisztus magából a kegyességből, a túlságos Isten- vagy igazságszeretetből is születhet... Reszkess, Adso, a prófétáktól és mindazoktól, akik készek meghalni az igazságért, mert az ilyenek nagyon sokakat magukkal együtt, sőt gyakran maguk előtt és maguk helyett belerántanak a halálba... Annak, aki szereti az embereket, talán éppen az a dolga, hogy nevetségessé tegye, hogy megnevettesse az igazságot..."
Most már igazán nincs más hátra, mint hogy a recenzió befejezéseképpen eláruljam, amint ígértem, hogy tulajdonképpen miről szól ez a könyv. Nem a nyomozásról és nem az inkvizícióról, nem a szeretetről és nem a gyűlölködésről, nem a középkorról és nem az időtlen időről, nem a jóról és nem a rosszról, hanem a tulajdonunkról.
Egy tulajdonunkról, a hajdani rózsa mezítelen nevéről. Vigyázzunk rá, fontos kincsünk ez.

Szunyogh Szabolcs


Umberto Eco: A rózsa neve
Fordította: Barna Imre
656 oldal, 2900 Ft, Európa Könyvkiadó

Umberto Eco: Baudolino
Fordította: Barna Imre
552 oldal, 2800 Ft, Európa Könyvkiadó


<<< vissza

 
spacer spacer
Alexandra Könyvesház
1055 Budapest, Nyugati tér 7. | telefon : (06-1) 428-7077 | e-mail : info@alexandrakonyveshaz.hu
© 2005 Pécsi Direkt Kft. Minden jog fenntartva.