 |
6 x 1 komoly olvasmány
Faludy György: A Pokol tornácán
272 oldal, Alexandra Kiadó
A Pokolbeli víg napjaim, mely először angol nyelven jelent meg, hozta meg Faludy György számára a világsikert. Ez a különös olvasmány - a magyar "gulág-irodalom" egyik legjelentősebb műve, legmegrendítőbb dokumentuma - a második világháború kezdetétől viszi el az olvasót az 1956-os forradalomig. Különös könyv, mert a pokolbéli évtizedekben is megmaradt Faludy humora, ez szövi át az egész könyvet és az író sziporkázó, csillogó szellemessége. Megrendítő élmény, de élvezetes olvasmány volt a folytatás, a Pokolbeli napjaim után is, mely a forradalomról, a menekülésről és a hontalanság első éveiről mesél. Igazi öröm, hogy a napokban megjelenik a harmadik rész is A Pokol tornácán címmel, s így a mű trilógiává bővül. A harmadik kötet Angliába, Máltára, Kanadába, az Egyesült Államokba, Marokkóba, Horvátországba röpíti az olvasót, s elkísérhetjük Faludy Györgyöt egészen a Magyarországra való visszatéréséig, amikorra a történelem nagy viharai - a poklok - elmúltak ugyan, de a kiút sem könnyű, mikor a nemzet tragédiái után a személyes tragédiákkal szembesül az ember. |
Roger Gough: Kádár János, a jó elvtárs?
Fordította: Rákócza Richárd
2999 Ft, JLX Kiadó
Ahogy mondani szokás, teljesen a véletlen műve, hogy ebben a lapszámunkban két olyan könyvről is írunk, amelyek Kádár Jánossal foglalkoznak. (A másik Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János című kötetének hangoskönyvváltozata az Alexandra Kiadó gondozásában.) A JLX Kiadónál megjelenő könyvről előzetesen a szerkesztők a többi között ezt írják: "Aki ma arra vállalkozik, hogy Kádár Jánosról könyvet írjon, egyben arra is kísérletet tesz, hogy tükröt tartson Magyarország 1956 és 1989 közti társadalma elé. És az abban feltáruló kép nem mindig irigylésre méltó. Sokan voltak jó elvtársai Kádár Jánosnak. Azt az embert, aki nem tart attól, hogy magára zúdítsa a jó elvtársak haragját, Roger Goughnak hívják." Az angol történész új megvilágításba helyezi Kádár János személyét, szélesre nyitva a közelmúlt ablakát, betekintést engedve abba az intim szférába, amely - mint írják - nem csak a jelzett korszak Magyarországának, de részben még az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját ünneplő Magyarországnak is a sajátja. |
Hélène Carrère d'Encausse: II. Katalin
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
kb. 528 oldal, 2900 Ft, Európa Könyvkiadó
Hélène Carrère d'Encausse francia történész könyve Katalin cárnő pályájának minden mozzanatára kitér. Bemutatja sokszínű személyiségét: a törvényhozó gyűlést összehívó, majd visszatáncoló reformert, Pugacsov lázadásának irgalmatlan leverőjét, az Oroszország befolyását meghatványozó hódítót, az orosz oktatásügy előmozdítóját, a vallási türelem, az egyéni vállalkozás útjának egyengetőjét - aki elvben ellenzi a jobbágysort, de jobbágyok tízezreit adományozza jutalmul híveinek -, az orosz irodalom tizenkilencedik századi fénykorának előkészítőjét, aki maga is bőséggel ír pamfletet, színdarabot, s nem mellékesen fordít és fordíttat, s bemutatja persze a nőt, az anyát, a nagyanyát. S felvillantja környezetének jeles alakjait, Ponia-towski Szaniszlót, aki az ifjú trónörökösné rajongó szeretőjeként lép színre, s utóbb mint Lengyelország utolsó, dicstelen királya kerül süllyesztőbe, a minden hájjal megkent Panyin grófot, a legfőbb kegyenceket, a csélcsap Orlovot és a duhaj látnok Patyomkint. |
Jacques Barzun: Hajnaltól alkonyig - A nyugati kultúra 500 éve
Fordította: Makovecz Benjamin
kb. 1408 oldal, 5200 Ft, Európa Könyvkiadó
"Remélem - írja könyvéről Barzun -, hogy az elmúlt ötszáz év művészetének, tudományának, vallásának, bölcseletének és társadalmi gondolkodásának vázlatos és átfogó elemzésével sikerül bemutatnom, hogy a nyugati ember olyan eszmei és intézményi konstrukciót kínált a világnak, amilyen soha máskor vagy máshol nem jött létre. Ez a kultúra egy elképesztő sokféleség egységes együttese. A Nyugat a Föld ezer más tájáról összegereblyézett elemekből, eredetiségből és különbözőségekből megalkotott egy par excellence keverék civilizációt. A sokféleség és a számtalan konfliktus színes szőttese ugyanakkor igen karakterisztikus célok szolgálatában állt - ennyiben feltétlenül egységesnek nevezhető -, s e tervek és célkitűzések, eljutva lehetőségeik végső határaiig, most szembesülnek azzal, hogy a nagy játszma a végéhez közeledik. Ezt a véget jelzik a jelenleg egymásnak feszülő érvek és ellenérvek a nacionalizmus, az individualizmus, a művészet, a szigorú erkölcsök és a vallásos hit ügyében." |
Konrád György: Csodafigurák
284 oldal, 2999 Ft, Noran Kiadó
Csodafigurák című, portrékat, pillanatfelvételeket tartalmazó könyvében többek között Susan Sontag és Farkas István, Makk Károly és Adam Michnik, Nagy Imre és Dávid király, Szelényi Iván és Vaclav Havel, Mészöly Miklós és Karl Lutz, Wallenberg és Duczynszka Ilona, Hernádi Gyula és Eörsi István, Haraszti Miklós és Halász Péter, Danilo Kis és Pilinszky János szubjektív szemléletű arcképét formálja meg Konrád György, az egyik legbölcsebb és legtöbbet tapasztalt magyar író. "Ezeknek az arcképeknek a többségét barátokról mintáztam, egy részüket még életükben. Eltávozásuk az oka, ha a szövegekből nekrológ lett. Ahogy egyszer s mindenkorra lehunyták a szemüket, ismerősökből ismeretlenek lettek, megszokottakból csodalények, és a pillanatfelvé-
tel megsúlyosodik, távlatot nyer." - írja a könyv fülszövegében a szerző. |
Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre
346 oldal, 2490 Ft, Noran Kiadó
Az 1989-es első kiadás után újra megjelent Eörsi István Emlékezés a régi szép időkre című börtönkönyve, amely sokak szerint a szerző legemlékezetesebb és legtöbbet idézett műve. A könyv javított kiadásnak tekinthető, amennyiben az író halála előtt a már hozzáférhető levéltári dokumentumok alapján számos helyen kiigazította, illetve pontosította emlékeit. ő maga ezt írja könyvéről: "Amikor kiléptem a Gyűjtőfogház kapuján, a szemetelő eső leírhatatlan illatot csalt elő öltönyömből, mely Vácra érkezésem, tehát három év és három hónap óta raktárban várt rám bevegyszerezve. Sokáig ácsorogtam szemközt a nagy épülettel, nem volt kedvem megindulni a város felé. Eszembe jutott (Angyal) Pista, elsősorban ő, aztán a többiek, akiket azok mögött a falak mögött gyilkoltak meg. Aztán mindazok, akik a zárkában maradtak: szökevénynek éreztem magam. Az esőben, a bűzfelhőben - bármilyen patetikusan hangzik is ez ma - hűséget fogadtam a halottaknak." |
|
|
