|
|
| könyvjelző - 2006 szeptember |
 |
Könyv és lelkiállapot
Göncz Kinga külügyminiszter
Az olvasásnak nagy jövője van, de most inkább az a jövő hét érdekel, amelyet szabadságon tölthetek - nevet a kérdésemen Göncz Kinga külügyminiszter asz-
szony, akit minapi balkáni körútja végén faggatok olvasási szokásairól. - Semmi politika! - mentegetőzöm, de nem is kell: a miniszternek éppen "elege" van abból a tömény politikából, amely mostanában szinte kizárólagos "olvasmányélménye". Diplomáciai jelentések, elemzések, újságcikkek, szakirodalom.
Na, de mégis: Göncz Kinga azért áldoz szabadidős olvasásra is. Van, amikor pihenésképpen olvas, ám a jelek szerint ilyenkor sem tud teljesen elszakadni korábbi szakterületétől, mármint a lélekgyógyászattól. Legutóbb például az Afrikai szeretőt olvasta el, amely történetben, mint sok olvasó és mozinéző tudja, egy svájci hölgy keresi élete értelmét egy afrikai férfi személyében. Annyit elárulhatunk, felemás sikerrel. A "könnyű olvasmány" azonban Göncz Kinga szerint ugyanúgy "szükséglet", mint a nehéz, és a kissé lenézően lektűröknek titulált könyvek éppúgy, sőt, talán még sikeresebben pallérozhatják az elmét és a lelket, mint a grandiózus szépirodalom.
A miniszter azonban nem futamodik meg olyan nagyregényektől sem, amelyeket igazán nem szoktak csak úgy, mellékesen, az idő elütése végett lapozgatni. Hogy e műfajból mi volt a legutóbbi? A Fogság, amely Göncz Kinga számára mintha egyfajta egyesítése lenne lélekgyógyászati és diplomáciai szakmájának. Spiró György egy "civil" sorsán keresztül mutat be, a többi között, olyan konfliktusfolyamatokat, amelyek egyfelől történelmiek, másfelől nagyon is belsőek, emberiek. És Göncz Kinga bevallottan nem "csak" kulisszák mögött alkudozó, papírcsatázó fődiplomata akar lenni, hanem olyan, aki a legsúlyosabb történelmi, politikai, etnikai válságok és konfliktusok mögött is keresi, föl is villantja a válságban érdekelt hús-vér emberek helyzetét, érdekeit. Legyen bármennyire elvont egy probléma vagy vita, sosem takarhatja el az emberi lényeget - mondja -, és e szemlélet kialakításában talán a legjobb eszköz az olvasás. Hiszen a betű mögé mindig oda kell képzelnünk a képet, a lelkiállapotot, a különféle indulatokat. Az olvasáshoz egyformán kell a ráció és az empátia.
A jó könyv gyakran az ész és a szív együttes, célirányos használatának tankönyve is - végzi Göncz Kinga a rövid beszélgetést -, és az olvasás nem "csak" élményt, ismeretet ad, hanem olyan készségeket fejleszt, amilyeneket szinte nem is lehet máshonnan elsajátítani. Viszont, amilyen bonyolult világban élünk, és amilyen bonyolultak vagyunk benne mi magunk, ezek a készségek nélkülözhetetlenek. Olvasni jó - de kell is. És jó, hogy kell.
Füzes Oszkár
|
|
|
<<< vissza
|
|
|
|
