|
|
| könyvjelző - 2006 szeptember |
 |
Találmány
Fotó: Koncz Zsuzsa
Hatéves voltam, amikor rájöttem, az élet rettenetesen unalmas események nélkül. Legyen mindennap ESEMÉNY! Iskola, evés, lecke? Ugyan! Elalszom tőle. Viszont szöktessen meg egy királyfi, esetleg varázsoljon el valami gonosz banya, azután én majd jól megmentem magam, bizonyára valami hercig herceggel, még szép! És titokban én várban lakom, apám király, szakállas, borkátból van a ruhám (igenis borkátból, a brokátnak semmi értelme), tündérek nevelnek, és már elég jól megy az átváltozás. Mondjuk, olyan kicsire, hogy apám a zsebében bevihessen egy moziba, ahová én, az ostoba korhatárosdi miatt, nem mehetek be. Ezen vágyak beteljesítésére egyetlen lehetőség mutatkozott: olvasni kell!
Belezuhantam a történetekbe. Ami esemény volt a Csudálatos Maryben, az Operamesékben, a Lamb-féle Shakespeare-mesékben, az velem mind megtörtént. Hazudtam is rendszeresen, mindenkinek, mert elhittem, hogy igazat beszélek. Minekutána kevés kivétellel mindenki szembesített eme bűnömmel, csak még többet olvastam. Szerintem tizennégy éves koromig nem is csináltam mást. Olvastam buszon, villamoson, éjjel a kötelező lámpaoltás után, természetesen zseblámpával a paplan alatt, órán (mindig lebuktam), képes voltam mozi vagy színház nézőterére könyvet vinni, nehogy elunjam magam, amíg el nem kezdődik.
És lett egy találmányom. Én tudok gyaloglás közben olvasni. Nem jön nekem senki. Én se megyek neki senkinek. Ennek az az oka, hogy a gimnáziumban anynyit próbálkoztak a fiúk szünetekben, a folyosón, hátha orra esem, hogy kinövesztettem még két szemet. Oldalra. Azzal figyelem a tréfás kedvűeket. A másik kettővel meg olvasok.
Így tehát az életem tele van eseménnyel, folyton történik VALAMI. Most éppen a tizenhetedik századi Párizsban járok, ragyog az égen a Napkirály, a Port Royalban még munkálkodnak a janzenisták, valamint éppen leégett a szomszédságunkban egy palota. De a szerzetesek eloltották, a hős Ágoston-rendiek. Ebben az időben ugyanis még nem létezik tűzoltóság, ezt is a papok csinálják. Aki további udvari pletykákra kíváncsi, forduljon Madame de Sévignéhez.
Csak a Deák téri aluljáróban kell vigyázni, mert a bal oldali feljáróban csorba az egyik lépcső. Felülről a negyedik. A minap majd' orra buktam, miközben viharba keveredtem a megáradt Rhone folyón.
Bíró Kriszta
(A szerző színművész, énekes, a Madách Színház tagja.)
|
 |
 |
<<< vissza
|
 |
|
|