 |
Török Sophie, Babits Mihály felesége
Írók mellett, zsenik árnyékában
Tanner Ilona leánykori képe, 1913
Az idézet Tanner Ilona, írói nevén Török Sophie, Babits Mihályné naplójegyzeteiből származik. Ebben elmeséli megismerkedését későbbi férjével, Babits Mihállyal, az 1921 és 1925 között keletkezett, nem a nyilvánosságnak szánt feljegyzés, csak halála után jelent meg.
Az elszegényedett, német eredetű hivatalnokcsaládban született Ilonka kamaszkorától írogatott verseket, melyeket itt-ott időnként sikerült megjelentetnie. A Külügyminisztériumban segédtisztviselősködő, 25 éves, szőke, karcsú, sok udvarlót, kérőt vonzó fiatal nő azonban a Nyugatban szeretett volna verseivel megjelenni. A háborúvég, a forradalmak a Nyugat lehetőségeit korlátozta - papírhiány volt -, a szerkesztőségből nem válaszoltak Tanner Ilonkának. Ekkor egyenest levélben kéri Babitsot, hogy nézzen utána verseinek. Majd személyes találkozást provokál. A Babits lakásán tett látogatás nem tanú nélküli. Szabó Lőrinc, a költő lakótársa és tanítványa, akivel ez időben együtt fordította az Erato versgyűjteményt, is jelen volt. Az akkor még egzisztencia nélküli fiatal költő Babits segítségével élhetett Pesten.
Szabó Lőrincnek megtetszik a bátor, kék szemű látogató. Hevesen udvarolni kezd neki. Ilonkának előbb imponáló, hogy valaki komolyan veszi, költészetről, gondjairól, családjáról lehet beszélgetni a "csúnya, fekete fiúval". Ez özvegy Adyné, Csinszka jelzője Szabó Lőrincre, akit szintén zavart a Babits körül tüsténkedő fiatalember. A már Babitsné aztán naplójában elég kíméletlenül jellemzi Szabó Lőrincet. Nehéz pontosan kiolvasni a visszaemlékezésből, hogy mi történt köztük. Pajtáskodás, névházasság terve, hogy Ilonka kiszabaduljon a családja nyomasztó közelségéből? Mindenesetre mindkettőjük számára elfelejtendő, elnyomandó emlék maradt a néhány találkozás. Szabó Lőrinc később kellemetlen emléknek minősíti kettőjük kapcsolatát. Babits és Szabó Lőrinc is eltávolodtak, utaik elváltak.
Végül Babits egyszer, mikor Ilonka "véletlenül", egy üres estéjén a Centrálba téved, megkéri a kezét.
A fiatal házasok Székely Aladár felvétele, 1921
Babits sohasem nyilatkozott házasságának indokairól, fogadjuk el Ilonka magyarázatát? Nem nagyon tehetünk egyebet, bár a korrekt, nemes lelkű költő talán éppen őt akarta Szabó Lőrinc felelőtlen tetteitől megóvni? Vagy Babits tényleg megelégelte a diákos rendetlenséget, a nála tanyázó Szabó Lőrincet és Komjáthy Aladárt? Otthont akart, hiszen 38 éves, a Nyugat szerkesztője, pompás kötetekkel a háta mögött, mindenki, ha többen fanyalogva is, de Ady utáni költőfejedelemnek tekintették.
Babitsot, Ady halála után, Csinszka, az özvegy is kereste nagyon céltudatosan, talán házassági tervekkel. De Babits ellenállt, bár Csinszka élete végéig távoli baráti kapcsolatban maradtak. Török Sophie pedig késő öregségéig féltékeny volt a Babits-Csinszka idillre.
S Ilonka irodalmi ambíciói? Már feleségként sűrűn megjelent a Nyugatban, sőt ha a Nyugat tartalomjegyzékét nézzük, talán túl sokszor is. Kritikákkal is szerepel a folyóiratban, regénye jelenik meg folytatásokban. És róla is írnak! De hogyan? Kímélettel. Mindvégig tudta, érezte, hogy csak Babits tekintélye tartja őt az irodalomban. S ez végtelenül bántotta, noha ő maga is tisztában volt vele, hogy tehetsége ugyan van, de nem átütő. S emellett műveltségbeli hiányai is voltak, bár környezete inspirálta a művelődésre, s a jó értelmű sznobéria sok mindent fölszedetett vele, ha rendszertelenül és kapkodva is. Rajongva kapott bele festésbe, fényképezésbe, könyvkötészetbe, kertészkedésbe, hogy egy bizonyos szintig eljusson, aztán megunva, ejtse hobbiját. S így volt ez a gyermekneveléssel is.
Örökbe fogadták cselédleányuk törvénytelen gyermekét, Ildikót, mert Babitsnénak nem lehetett gyermeke. Előbb kényeztette, aztán elhanyagolta, idegenekre bízta, végül a felnőtt Ildikót kitagadta.
Székely Aladár felvétele, 1921
Lesznai Anna Török Sophie verseiről azt mondja, az a félelem költészete. (Lesznai Anna: Török Sophie, a félelem költője - Ny. 1934. II. 473-475.) "Költészete egységes fűzér, sőt mondhatni egyazon vers állandó megismétlése... verse nem behízelgő - nem is a formai tökély szuggeráló erejével hat. Nála a forma és tartalom egységes varázsa az őszinteségből ered. Ez az elkülönítő félelem jellegzetes a polgári világ magánzárkáiban vergődő asszonyok sorsára, akiknek rendeltetése a család, és akik számára a család nem összekötő kapocs a társadalommal, de elzárt kagyló, melybe minden behatoló porszem betegséget, kínt jelent. T. S.-t a félelme úgy veszi körül, mint a láng nem tud áthatolni rajta, elválasztja mindentől."
A rajongó fiatal nő, aki az irodalom körébe akart kerülni, és aki csodálattal tekintett az idősebb és nagy hírű, tudós költőre, csak később ismerte föl, hogy a házassággal igen nagy terhet vállalt. Babits Mihályt, a férjét szerepe és munkája lekötötte. Az irodalmi élet disszonáns hangjai is bekúsztak mindennapjaikba. S gyorsan jöttek a betegségek egymás után.
Török Sophie egy nemrég közölt 1927-es jegyzettöredékében "az őrültek házának" nevezi otthonát. Éppen az ő szélsőséges hangulatváltozásai és Babits neuraszténiás szorongása tehette olykor viharossá a fényképeken oly barátságos lakásaikat, esztergomi nyaralójukat.
A szökevény szerelem című Babits-vers 1933 nyarán született:
"Annyi év, annyi év;
a szerelem tart-e még?
Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyújtott,
meggyújtott és elfutott
itthagyott
itthagyott
A szerelem messze van már
és kacag
kacag
Mit kell itt szerelem, kedvesem?
Úgy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem
égve és égetve, kegyetlen
s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem."
Az idézett részletekből a költő férj a mindent egybekapcsoló szövetségre inti társát, aki talán még mindig lobogásra vágyott.
Babits 1938-tól már súlyos beteg. Gégedaganata operációkat, röntgenkezeléseket igényelt. Egyre rövidebb periódusokban volt tűrhető egészségi állapotban, olykor hosszabb időre beszédképtelen is volt. E hónapok termékei a beszélgetőfüzetek. 16 spirálfüzet és sok száz cédula, amire Babits írta közlendőit, kéréseit, válaszait. A margóra pedig Török Sophie jegyezte fel a beszélgetőtársak nevét s kommentárjait. Az irodalomtörténet legmegrázóbb, különleges ikerműve ez.
1941 augusztusában meghalt a költő. Török Sophie még 1955-ig élt, egyre rosszabb fizikai állapotban, szegényen, mert közben Babits művei nem jelenhettek meg. Őt is kitessékelte a Rákosi-korszak irodalompolitikája.
Még írt az özvegy Sirató címmel egy kis verseskötetet, megpróbálta rendezni férje hagyatékát, meg akarta írni Babits életrajzát, de mindehhez már nem volt ereje. A magyar irodalomtörténet sokat köszönhet Török Sophie minden emléket összegyűjtő szenvedélyének, Babits Mihályé a leggazdagabb irodalmi hagyaték a huszadik századból.
Nemeskéri Erika
Török Sophie-ról (és más írófeleségekről) olvasható még Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Burokban születtem című könyvében, Noran Kiadó, 2003
|
|
